Bevezetés: A tényeken alapuló orvoslás különös kihívást jelent a funkcionális betegségek diagnózisát és kezelését illetően. Célkitűzés: A szerzők vizsgálataik során arra keresték a választ, hogy az elektrogasztrográfia (EGG), mint nem invazív vizsgálómódszer, alkalmas-e a terápia hatásosságának mérésére. Betegek/módszer: 45 funkcionális dyspepsiában szenvedő betegnél végeztek EGG-vizsgálatot. A vizsgálat során meghatározták a domináns frekvencia arányát a normál tartományban [2 < Y < 4 ciklus percenként (cpm)], valamint a bradygastria (0?2,0 cpm) és a tachygastria (4?10 cpm) százalékos előfordulását. Az értékeket egészséges kontrollcsoport paramétereivel hasonlították össze. A 45 funkcionális dyspepsiás beteg közül azon 35 beteg EGG változásait vizsgálták a terápiát követően, akikben a jellegzetes tünetegyüttes mellett kiinduláskor kóros EGG-eltérések voltak detektálhatók. Eredmények: A kéthetes cisaprid terápiát (3 Y 10 mg/nap) kapó 20 betegből 18-ban azt tapasztalták, hogy a tünetekben bekövetkezett jelentős javulást a kóros EGG-eltérések csökkenése is kísérte. Szignifikánsan növekedett a normogastria (80,2 vs. 95,4) és csökkent a bradygastria (10,9 vs. 1,6) százalékos előfordulása étkezés előtt. Az étkezést követően mért értékek is hasonló, de nem szignifikáns változást mutattak (88,0 vs. 93,4%, illetve 4,2 vs. 2,8%). Tizenöt funkcionális dyspepsiás betegben, akikben az exploráció során kifejezett pszichés zavar volt kimutatható, kognitív terápiát és esetenként relaxációs tréninget vezettek be, gyógyszeres kezelés nélkül. A tünetek regreszsziójának megfelelően a ritmuszavar csökkenése is regisztrálható volt, az étkezés előtti normogastria szignifikáns (85,2 vs. 95,0%) módon nőtt. Következtetés: Eredményeik arra engednek következtetni, hogy az EGG, mint egyszerű, nem invazív, könnyen ismételhető vizsgálómódszer, alkalmas lehet a kezelés hatásosságának objektív megítélésére dysmotilitas típusú funkcionális dyspepsia esetén.