Szerzők a refrakter ascites kezelésében a Pang és munkatársai által 1992-ben leírt sapheno-peritonealis shunt-módszert alkalmazzák osztályukon mintegy két éve. Az eljárás kiküszöböli a korábbi műanyag shuntök leggyakoribb szövődményeit: a collectorszárak és a billentyű elzáródását, valamint a szeptikus szövődményeket. A saját véna felhasználása mindemellett költségkímélő eljárás is. Az első hazai közlemények (Vincze Károly, illetve Nagy Zoltán és munkatársai) jó eredményekről számolnak be, melyet jelen cikk szerzői is megerősítenek az általuk elvégzett 21 műtét alapján. Az eddigi közlemények többnyire technikai jellegűek, és a módszer műtéttani leírására fókuszálnak. Mára az eljárás gyakorlatilag letisztult és egységes. A szakirodalomban lényegesen kevesebbet olvasni a shuntök vezetőképességének vizsgálati lehetőségeiről, az átjárhatóság utánvizsgálatairól. Szerzők leírják az általuk alkalmazott algoritmust, melyet a műtétet követően alkalmaznak osztályukon a shunt nyitottságának vizsgálatára, a műtét effektivitásának lemérésére. Ismertetik az általuk kidolgozott festékdilúción alapuló ascitesvolumen meghatározási módszert. Kiemelik, hogy a sapheno-peritonealis shunt alkalmazásának sikeressége a rigorózusan alkalmazott posztoperatív követés. Tekintettel arra, hogy a vezetőképesség megítélésének jelenleg nincs csupán egy specifikus módszere, hangsúlyozzák, hogy több utánvizsgálati metodika egyidejű kiértékelésével hozható meg a döntés egy esetleges újabb szervízműtétről.