BEVEZETÉS - A magyar nők egész test ásványianyag tartalmának populációs normálértékeit kívántuk meghatározni. VIZSGÁLT SZEMÉLYEK ÉS MÓDSZEREK - Hétszáz egészséges, különböző életkorú nőt vizsgáltunk kettős energiájú röntgenfoton-abszorpciometriával. A vizsgálat során meghatároztuk az egész test tömegét (TBM), ásványianyag-tartalmát (TBMC). lágyrész-tartalmát (TSTM), zsírtartalmát (fat), az ásványi anyag és a zsírmentes szövet hányadosát (TBMC/LBM), valamint a különböző testtájak (fej, törzs, jobb és bal kar, lábak) ásványianyag- és lágyrész-tartalmát, továbbá a testsúlyból és a testmagasságból számolt testtömegindexet (BMI). EREDMÉNYEK - A magyar nők egész test ásványianyag tartalma a 20-30 év közötti korcsoportban a legmagasabb. Ez nem változik lényegesen a 46-50 éves korcsoportig, ahol jelentősebb csökkenés következik be. Az ásványianyag tartalom további nagyobb mérséklődése az 56-60 éves korcsoportban észlelhető, majd 60 éves kortól a csökkenés fokozatosan, nagyobb lépcsők nélkül következik be. Az egész test lágyrész-tartalma ellentétes változást mutat, mint az egész test ásványianyag-tartalma. A lágyrész-tartalom az életkorral párhuzamosan egyre nő, de ez a növekedés az egész test zsírtartalmának emelkedéséből származik A testtájak ásványianyag-tartalmát összehasonlítva a végtagok ásványianyag-tartalmának fokozatos csökkenése észlelhető. Megfigyelhető a két kar közötti különbség, ez a domináns jobbkezességből adódik A törzs ásványianyag-tartalma az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken. KÖVETKEZTETÉSEK - Az egész test ásványianyag tartalmának vizsgálata egyre jelentősebb szerephez jut a szekunder osteoporosisok vizsgálatánál, így a populációs normálértékek meghatározásának különösen nagy a jelentősége.