A DOLGOZAT CÉLJA: elsősorban az elmúlt 10 év során a lokálisan kiterjedt, III. stádiumú nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő betegek neoadjuváns kezelésével nyert tapasztalatok elemzése. MÓDSZER: 51 közlemény (elsősorban retrospektív és prospektív tanulmányok, valamint review-k) áttekintése a neoadjuváns kezelések hatásosságának megítélése céljából. EREDMÉNYEK: A III. stádiumú NSCLC betegségben a tanulmányok eltérő neoadjuváns kezelési módokról számolnak be. A közleményekben nemcsak a betegek beválogatása, hanem a kemoterápiás protokollok, a radioterápiával történő kombinálás időzítése és a radioterápia dózisai is heterogének. A legtöbb tanulmány a konkurráló kemoradioterápia előnye mellett szól. A kemoterápiának platina-bázisúnak kell lennie, melyet az újabb szerekkel javasolnak kombinálni. A neoadjuváns kezelést követő műtét biztosítja a legjobb lokális kontrollt. A műtét során lobektómiára, pulmonektómia helyett lehetőség szerint ''sleeve'' reszekcióra kell törekedni. A legjobb prognosztikai tényező az R0 műtét és a mediastinalis nyirokcsomó-státus alacsonyabb stádiumba kerülése, a downstaging. A betegek legtöbbször távoli áttétek, gyakran agyi áttétek következtében halnak meg, ezért egyre többen javasolják a preventív koponyairradiációt. KÖVETKEZTETÉSEK: A jobb összehasonlíthatóság és az egységes terápiára törekvés céljából a III. stádiumú NSCLC esetekben alcsoportok képzésére van szükség. A T4 daganat (a pleuritis carcinomatosa kivételével) inkább lokoregionális betegségnek, az N2/N3 csoport inkább szisztémás megbetegedésnek felel meg. A betegek várható 5 éves túlélésében a bi- vagy trimodalitású kezelésekkel további 3-7% körüli javulást lehet elérni. Az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni a III. stádium heterogenitását. Nyitott kérdés, hogy a III. stádiumon belül kik járnak jobban a neoadjuváns kezelést követő műtéttel, és mikor kell csak kemoradioterápiát alkalmazni. A downstagingnél külön kell választani a T és az N státust. Itt az ideje a nagy randomizált tanulmányoknak.