Jelen tanulmányunk célja a magzati vese hiperechogenitásának követése volt azon magzatok illetve újszülöttek tekintetében, ahol a vesék anatómiai eltérése nem kísérte a növekedés megkésettségét. A magzati vese ultrahangos vizsgálata alapján az eseteket két csoportra osztottuk szét. Az egyik csoportba az intrauterin retardált növekedés (IUGR) azon klinika. esetei kerültek, ahol a magzati vesemedulla hiperechogenitása volt megfigyelhető, míg a másik csoportot a normál vesemedullával rendelkező esetek alkották. Elvégeztük a két vizsgálati csoport összehasonlítását. A veseparenchymát megvizsgáltuk a születéstől számított első öt életnapon belül, majd pedig - a renális hiperechogenitás eseteiben - ezt követően több alkalommal is az első két hét során. Az intrauterin retardált növekedésű 85 magzat vizsgálatakor 22 esetben találtunk renalis hiperechogenitást a 8 hónapos vizsgálati periódus alatt. Ez az indirekt ultrahangos jel számos magzati és újszülöttkori szövődmény kórisméje is lehet, ami többek között a magzati distresszt (32%), a perinatalis infekciót (27%), az újszülött intenzív centrumba történő szállításának szükségességét (60%), illetőleg a megnövekedett perinatalis mortalitást (9% !) is magában foglalja.  Az eredmények alapján megállapítható, hogy a magzati vese hiperechogenitásának megjelenése másfélszeresére növeli a szövődmények kialakulását az intrauterin retardált növekedés eseteiben a normál ecliogenitású csoporthoz képest. A magzati vese parenehymáját érintő ultrahangos vizsgálat hasznos gyakorlati módszernek bizonyult a hypoxia prenatalis diagnosztikájában.