Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár célul tűzte ki az egészségügyi szolgáltatások minőségének monitorizálására alkalmas indikátorrendszer kialakítását. Az elsőként elemzésre került indikátor a császármetszések aránya volt. Jelen dolgozatunkban bemutatjuk a császármetszések gyakoriságának változását nemzetközi összehasonlításban, majd a hazai adatok elemzése alapján a császármetszés területenkénti és progresszivitási szintenkénti egyenlőtlenségeit. A dolgozatban szereplő adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozási adatbázisából származnak (1999-2002), melyek a pénztárral szerződéses kapcsolatban álló egészségügyi szolgáltatóktól (kórházaktól) érkező teljesítményjelentéseken alapulnak. A nemzetközi összehasonlító adatok az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ,,Health for All" (HFA) adatbázisából származnak. Az eredmények azt mutatják, hogy Magyarországon 1999-2002. között 21,3-23,5 % között változott a császármetszések aránya. A különböző progresszivitási szinteken a császármetszések gyakorisága a következő volt: egyetemek 28,4-30,4%0, megyei kórházak 20,3-23,2%, fővárosi kórházak 22,3-25,1%, városi kórházak 18,5-20,8%. Fővárosi kórházaknál a legalacsonyabb arányú intézmény 13-15% körül van, míg a legmagasabb értékek 35-40% felett találhatók. A megyei kórházakat vizsgálva hasonló szempontból, 10-13% közötti alsó és 30-32% közötti felső értékeket láthatunk, míg a városi kórházak esetében a szélső értékek 10-12% illetve 34-37% között mozognak. Összességében elmondhatjuk, hogy a császármetszések gyakorisága Magyarországon a nemzetközi trendeket követi. Kiemelendők az azonos progresszivitási szintek közötti eltérések. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az indikátorrendszer kifejlesztésével vásárlói szerepét kívánja erősíteni. A visszajelzések Hatására az intézmények önértékelés keretében várhatóan felülvizsgálják tevékenységüket, illetve adatszolgáltatási gyakorlatukat, és az indikátorértékek terjedelme, a szélső értékek közötti távolság csökkenni fog.