A vállízület sérülései a dobóatléták esetében igen gyakoriak. Véleményünk szerint a sérülések okairól többet tudhatunk meg, ha mozgás közben elemezzük a váll körüli izmok aktivitási görbéit, illetve annak jellemzőit. A vizsgálatba 7 férfi és 2 női gerelyhajítót vontunk be. A kontrollcsoportot 12 férfi és 4 nő alkotta. Az izomaktivitási időszakokat Zebris felületi elektromiográf (EMG) segítségével vizsgáltuk. A vizsgálatba a m. pectoralis maior, a m. infraspinatus, a m. deltoideus elülső, középső és hátsó részét, a m. supraspinatus, a m trapesiussal, a m. biceps brachii és a m. triceps brachii izmokat vontuk be. Az izmok aktivitását elemi mozgások, mint húzás, tolás és elevatio közben, illetve lassú és gyors teniszlabdával történő felső dobás alatt rögzítettük. Az összes mozgás EMG görbéinek elemzése alapján, a vállízület mozog ísakor mind az agonista és mind az antagonista izmok közel azonos amplitudóval aktívak ezzel biztosítva az ízület stabilitását. A szabadidő sportolók esetén ebben elsősorban a m. biceps, a m. triceps és a m. deltoideus, míg a dobóatléták esetében a fenti izmok a rotator köpeny izomzatával együtt vesznek részt legnagyobb súllyal. A dobóatléták eltérő neuromuszkuláris kontrollja és propriocepciója elemi mozgások esetében is gazdaságosabb izomműködést okoz. Az elemi és a tanult mozgások, mint a gyors felsődobás, közbeni izomaktivitások elemzésekor szignifikáns eltéréseket láthatunk. A szabadidő sportolók esetében egyes izmok - általában a deltaizom egyik fejének - aktivitása lényegesen megnövekedik a többi izomhoz képest, míg a dobóatléták esetében markánsabb a rotator köpeny izomzatának részvétele a mozgás létrehozásában.