A bal kamra funkció ? függetlenül az alapbetegségtől ? meghatározza a betegség prognózisát és a beteg életminőségét, vizsgálata tehát elengedhetetlen. A pontos mérés azért nehéz, mert a kamra falában lévő izomrostok részben körkörösen, részben longitudinálisan, részben pedig tangenciálisan futnak, az egyes vizsgálómódszerek pedig nem tudják egyszerre valamennyi rost muködését vizsgálni. Nehézséget okoz továbbá, hogy a bal kamra alakja geometrialig nem szabályos, hogy az egyes szegmentumok egy ún. ?gravitációs? pont felé mozdulnak el, illetve ettől távolodnak, valamint hogy a szív minden egyes ciklus során a mellkasban rotálódik. A bal kamra funkciót befolyásolja sok hemodinamikai paraméter, így az elôterhelés, az utóterhelés, a szívfrekvencia, valamint az, hogy az egyes szegmentumok szinkrón, vagy aszinkrón húzódnak-e össze. A legelterjedtebb mérési paraméterek az echokardiográfiával meghatározhatóak. Az ejekciós frakció mérése történhet M-mód, 2 dimenziós, 3 dimenziós echokardiográfia, Doppler-technikák, szöveti Doppler, kontraszt-echokardiográfia, vagy a color-kinesis módszerével. A diastolés funkció meghatározására elsősorban a mitralis Doppler spektrum analízisét használjuk. A szöveti Doppler (DTI), a strain rate imaging (SRI), a color kinesis és a kontraszt-echokardiográfia pontosabb értékelést tesznek lehetővé. Az utóbbi két módszer inkább a képminőség javításával járul hozzá a pontosabb információhoz, illetve funkcióbecsléshez. A DTI-vel és az SRI-vel globális és szegmentális funkciós információkat is kaphatunk. Mivel e paraméterek jól reprodukálhatók, lehetővé teszik a beteg követését, a gyógyszeres, vagy más terápia hatásosságának lemérését is.