Bevezetés: Az akut digitálisz túladagolás jellemzője a nagyfokú elektromos instabilitás, mortalitása még ma is 10?15%. Célkitűzés: Azon esetleges rizikótényezők keresése, melyek előre jelezhetik a súlyos vagy halálos kimenetelű mérgezést. Módszer: A szerzők osztályán 8 év alatt kezelt 50 akut digoxinmérgezett beteg adatait tudták retrospektív módon feldolgozni. A mérgezéseket súlyosság szerint a Poison Severity Score (PSS) alapján klasszifikálták. Az alábbi paramétereket vizsgálták: életkor, nem, a mérgezés súlyosságát befolyásoló alapbetegségek, bevett gyógyszermennyiség, szívfrekvencia, szérumkálium- és digoxinszint, hányás. Statisztikai elemzésre Kruskal?Wallis-tesztet, illetve esélyhányados számítását végezték. Eredmények: A betegek közül 30 enyhe (PSS 1, illetve PSS 2 klinikum), 20 súlyos mérgezést szenvedett el, utóbbi alcsoportban 8 exitus (PSS 4) volt, 12 beteg gyógyult (PSS 3). A Kruskal?Wallis-teszt alapján szignifikáns különbség mutatkozott az alábbiakban: alapbetegségek nagyobb száma PSS 4 vs. többi alcsoport (p < 0,05), bradycardia PSS 4 vs. PSS 2 (p < 0,05) és PSS 3 vs. PSS 2 (p < 0,05), hyperkalaemia PSS 3 vs. PSS 2 (p < 0,001), emelkedett szérumdigoxinszint PSS 3 vs. PSS 2 (p < 0,05). Szignifikánsan megnőtt a súlyos (PSS 3?4) mérgezés kockázata hyperkalemia, bradycardia, hányás (p < 0,001), 65 év feletti kor, 10 mg-ot meghaladó bevett gyógyszermennyiség (p < 0,05) esetén. Következtetések: Súlyos, de adekvát antidotumkezelésre gyógyuló mérgezés rizikófaktora a profúz hányás, hyperkalaemia, bradycardia. Halálos végkimenetel rizikófaktora a 65 év feletti életkor, társuló alapbetegségek, hányás és bradycardia.