Az inhalációs narkotikumok mindig fontos szerepet töltöttek be az anesztéziában. A sevoflurane-t 1970-ben szintetizálták. Akut fül-orr-gégészeti esetben, tracheotomia során (biztos intubálási nehézség - szájüregi-, gégetumorok; a nyak anatómiájának változása esetén) a sebész igényt tarthat aneszteziológiai jelenlétre ill. beavatkozásra. A sevoflurane ilyen esetekben nagy segítséget nyújthat. Jó fiziko-kémiai tulajdonságai, tolerálhatósága és a többi inhalációs narkotikumhoz képest minimális kedvezőtlen hatásai egyaránt szerepet játszanak ebben. Spontán légzés megtartásával sevoflurane-t alkalmazva (iv. analgetikum - inj. nalbuphin, aspirációvédelem - inj. metoclopramid és inj. famotidin kiegészítéssel) a beteg szempontjából, valamint az aneszteziológus és a sebész szempontjából is kedvező körülmények teremthetők a műtéthez. A közlemény a sevoflurane alkalmazását és annak eredményeit foglalja össze tracheotomiák esetén.