A függőleges testhelyzettel összefüggő panaszok, a krónikus orthostasisintolerancia hátterében egyre több rokon mechanizmusú kórképet ismerünk fel. Csoportosításuk egyelőre elsősorban a klinikai képen, az anamnézisen és a felegyenesedésre adott hemodinamikai válasz jellegzetességein alapul. Az egymással rokonítható kórképek közül a posturalis tachycardia szindróma (POTS) diagnózisa az orthostasisintolerencián és a posturalis tachycardián (nagyobb, mint 30/perc mértékű gyorsulás, illetve 120/perc feletti felegyenesedési pulzus) alapul. A POTS többnyire komplex autonóm regulációs rendellenesség részeként jelentkezik, részleges dysautonomiának felel meg. Az aránytalan (inappropriate) sinustachycardia (ITS) diagnózisa az indokolatlan nyugalmi tachycardia és a kis terhelésre (például felegyenesedésre) adott extrém (100/perc frekvenciát meghaladó) pulzusválaszon alapul. A szerzők a két egymással átfedést mutató kórkép differenciáldiagnosztikai nehézségeit egy típusos POTS-os beteg esetével szemlélteti. A sinuscsomó sikeres rádiófrekvenciás modulációja, mely betegük esetében definitív terápiának bizonyult, új terápiás megközelítés lehetőségét veti fel.