Az osteoarthritis a derékfájás és az osteoporosis után a harmadik leggyakoribb mozgásszervi elváltozás. 2001-ben a NICE (National Institute for Clinical Excellence) ajánlást fogalmazott meg a szelektív COX-2-gátlók használatával kapcsolatban. Felmérésünkben azt vizsgáltuk, hogy a hazai családorvosi gyakorlatban mekkora figyelem jut az NSAID-terápia kiválasztása során az ajánlásra. Családorvosi praxisokban retrospektív vizsgálattal egységes adatlapon rögzítésre került 773 osteoarthritisban szenvedő beteg rizikófaktora, élvezeti szere, társbetegsége, a betegeknél az elmúlt évben használt NSAID és egyéb gyógyszer valamint a páciens legutolsó laboratóriumi vizsgálatának az időpontja. Az eredményeink szerint tartós (3 hétnél hosszabb) 1VSAID kezelésben a betegek 49%-a részesült. A betegek 43%-a több hónapon keresztül, 12%-uk egy évnél is hosszabb ideig szedte a NSAID-ot. A betegek 46%-a 65 éven felüli volt. A 65 évnél idősebb betegek 80%-a hipertóniás, ISZB 53;4%, szívelégtelenség közel 20%-ban fordult elő, 65 év alatt ez 56%, 21,5% és 6,8% volt. Cukorbetegsége mindkét csoportban a betegek egyötödének volt. Hepatopathia a betegek 4,5%-ánál társult az OA mellé, a 65 évnél fiatalabb csoportnál ez az arány 6,8% volt. Veseelégtelenség 2,8% és 1,5% volt a két csoportban. A betegek 11%-únak volt gasztrointesztinális vérzés, fekély az anamnézisben, 22%-uk szedett acetilszalicilsavat, 9%-uk orális antikoaguláns terápiában részesült. A fenti rizikófaktorok, illetve társbetegségek jelenléte ellenére a 65 évesnél idősebb betegek 30,3%-a tartósan diclofenac tartalmú készítményt szedett, míg a 65 évnél fiatalabb betegek csoportjában a diclofenac tartalmú gyógyszert szedők aránya 23,4% volt. A betegek 21%-ának 1 éve nem történt laborvizsgálata tartós NSAID-szedés mellett.