A szerzett hormonrezisztencia a hormondependens emlőrákok olyan, a hormonterápiára adott adaptatív, reverzíbilis válasza, mely lehetővé teszi a daganat túlélését a növekedési tényező és az ösztrogénreceptor jelátviteli rendszerek közötti megváltozott kommunikáció, illetve együttmuködés révén. A különféle hormonterápiás beavatkozásoknál kialakuló rezisztenciamechanizmusok közös jellemvonása, hogy felerősödik a növekedési tényező szignáltranszdukció, és ez másodlagosan az ösztrogénreceptor jelátvitelt is fokozza. Mindez fokozott proliferációhoz és apoptosisgátláshoz vezet. A tamoxifenrezisztencia kulcsa a tamoxifen agonista viselkedése, melyben fontos szerepe van az ösztrogénreceptor koaktivátorok fokozott aktivitásának. Az ösztrogéndepletáló kezelések, aromatázgátlók alkalmazása mellett ösztrogén-túlérzékenység alakul ki, melyben központi szerepet játszik a membránhoz kötött ösztrogénreceptor által indukált növekedési faktor szignáltranszdukció-fokozódás. A szerzett hormonrezisztencia megelôőésére, illetve kezelésére bíztató lehetőségnek tunik a sejtfelszíni növekedési faktor receptorok aktivációját, illetve a jelátviteli rendszer különböző pontjait blokkoló tirozinkináz, MAPK vagy PI3K, mTOR, farnezil-transzferáz gátlószerek alkalmazása. Hatásukat a hagyományos hormonterápiás szerekkel kombinációban fejtik ki. Bevált módszer a hormonrezisztencia kezelésére a hormonterápiás szerek szekvenciális alkalmazása. Ebben új, hatékony lehetőség a tiszta antiösztrogén fulvestrant alkalmazása, mely a sejtfelszíni és magreceptorokat egyaránt károsítja. A szerzett hormonrezisztencia állapotában alkalmazott ösztrogénterápia ugyancsak helyreállíthatja a hormonérzékenységet. A hormonrezisztenciát előrevetítő prediktív markerek meghatározása lehetőséget ad a hatékony hormonterápiás szer kiválasztására, illetve felvetheti biológiai válaszmódosítók sikeres alkalmazásának lehetőségét.