Bevezetés: A szerzők osztályukon 12 év alatt 162 esetben végeztek artroszkópos beavatkozást 18 év alatti sérülteknél térdízületi sérülés után kialakult haemarthros, akut ízületi zár, illetve akutan fellépő instabilitás miatt. A beteganyag retrospektív feldolgozása azt mutatta, hogy a beavatkozások 61,7%-ában chondralis vagy osteochondralis törést találtak. Módszer: A sérülést követően rutinszerűen elvégzett 3 irányú röntgenfelvételekkel a törések 85%-a nem volt kimutatható. Szerencsére a hialinfelszín sérüléseinek jelentős része fél cm-nél kisebb volt vagy nem terhelő felszínen helyezkedett el, így csak ízületi vérömleny és szabad test eltávolítást végeztek. A fél cm-nél nagyobb, teherviselő felszínről letörött osteochondralis fragmentumokat KFI- vagy Herbert-csavarokkal refixálták. Ha a letörött osteochondralis darab technikailag nem volt refixálható, illetve chondralis törések esetén primer mozaik porcplasztikát alkalmaztak. Eredmények: Az utánvizsgálatok azt mutatták, hogy a csavaros refixációval, illetve mozaik porcplasztikával a gyermek és serdülőkori traumás porchiányok jó eredménnyel kezelhetők. Következtetések: A gyermek- és serdülőkori hialinporc-sérülések felismerése és korai rekonstrukciója sorsdöntő jelentőségű a sérült térd jövője szempontjából.