A múlt század nyolcvanas éveinek közepén O'Dea ausztrál kutató" elhízott, szénhidrát anyagcserezavarban szenvedő, városiasodott bennszülötteket vizsgált, akiket rávett arra, hogy héthetes időtartamra visszatérjenek az ősi, halászó-vadászó-gyűjtögető életmódra. A gyökeresen megváltozott étrend és jelentős testmozgással járó életvitel rendezte testsúlyukat és anyagcseréjüket. Ezt követően számos, nagyszámú egyénen végzett vizsgálatban' -9' is megfigyelték, hogy elhízottak esetében gyakoribb a 2-es típusú cukorbetegség, de a cukorbetegek anyagcserezavarát a testsúly csökkentése jelentősen mérsékli, amelyet ők rendszeres fizikai tevékenységgel (kb. 5-9 MET/nap) és a napi energiaszükségletnél átmenetileg 500-700 kalóriával kisebb energiabevitellel értek el. Hogyan lehetséges ez?