Az ellátásszervezés a kitérőkkel nehezített egészségügyi reformfolyamat régóta hiányzó láncszeme. Szakszerűen megoldva szervesen illeszthető a jelentősebb reformlépések mellé (a piac szabályozó funkcióit kihasználó teljesítményfinanszírozás, szabad orvos és intézetválasztás, szektorsemleges működés, stb.). Azt azonban nem várhatjuk tőle, hogy egymagában mindent megold, kiküszöböli az államháztartás kudarcait. Mellette is szükség van további reformlépésekre (tervezett fejlesztéspolitika, regionális struktúratervezés, a tőkeköltségek közgazdasági szabályok szerinti kezelése, a struktúraalakítás adminisztratív korlátjainak lebontása, stb.). Azt meg végképp nem szabad vállalni, hogy félrevezető, homályos ígéretek reményében feladjunk a kedvéért jelentős szakmapolitikai elveket (a szabad orvos- és intézetválasztást, az egységes kockázatközösséget, a bürokrácia káros hatásai elleni küzdelmet). Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy veszélyekkel jár:    - Érdekecsoportok visszaélhetnek vele    - Szándékosan is félremagyarázható, elrontható    - Megjelenik a kockázatválogatás lehetősége    - Nagy a kísértés a társadalombiztosítás egységének    megtörésére