Míg az akut pancreatitisek 80%-a spontán gyógyul minimális tüneti kezelés mellett, addig necrotizáló formája továbbra is súlyos lefolyást mutat magas morbiditással és mortalitással. Rendkívül fontos a súlyosság adekvát felmérése a lokális és/vagy szisztémás szövődményekkel veszélyeztetett betegek korai kiszűrése miatt. Helyileg a necrosis nagysága és főképp annak fertőződése hordoz jelentős rizikót, emellett a szisztémás gyulladásos válaszreakció, sokszervi elégtelenség kialakulása is tovább fokozza a fatális kimenetel esélyét. Többféle súlyosságbecslő kritériumrendszer, kontrasztos CT-vizsgálat segít a veszélyeztetett betegek korai felismerésében. A profilaktikus szisztémás antibiotikus kezelés, valamint a nasojejunalis táplálás csökkenti a bélbaktériumok transzlokációja okozta hasnyálmirigy-fertőzés esélyét. CT-vezérelt vékonytu-aspiráció során nyert minta tenyésztése bizonyíthatja a fertőzést. Amíg a necrosis steril marad, a konzervatív kezelés folytatható, azonban sebészi vagy CT-vezérelt percutan drenázs feltétlenül indokolt, ha az infekció kialakult. Az akut necrotizáló pancreatitis kifejlődésében szerepet játszó gyulladásos citokinkaszkád terápiás célú befolyásolása jelenleg még nem rutinszerű klinikai eljárás, egyedül a jejunalis táplálás tekinthető bizonyítottan kedvező hatásúnak az akut fázis reakciók és szövődmények mérséklésében.