Bevezetés: az eddigi vizsgálatok alapján a társállatok gyógyító szerepe számos szomatikus és pszichés betegségben bizonyított, de az állatasszisztált foglalkozások intézményben lakó középkorú szkizofrén betegek terápiájában történő alkalmazásáról tudomásunk szerint még nem született közlernény.Célkitűzés: annak felmérése, hogy szociális intézetben élő krónikus szlcizofrén betegek adaptív viselkedésének és szociális készségeinek erősítésében mennyire hatékony az állatasszisztált terápia. Módszer és betegek: hét intézetben élő szkizofrén beteg (négy nő és három férfi) kilenc hónapon keresztül vett részt a csoportunk által szervezett állatasszisztált terápiában. Állapotuk változását a terápia indulása előtt és annak befejezte után az intézetben dolgozó nővérek által felvett Önálló Életviteli Skála pontértékeinek változása alapján hasonlítottuk össze. Eredmények: az Önálló Életviteli Skála összes altételében pozitív irányú változás történt, ezen belül az otthoni és az egészséggel kapcsolatos tevékenységek területén szignifikáns változás volt. Megbeszélés: az állatasszisztált terápiák bevezetése a szociális intézetben élő szkizofrén betegek rehabilitációjában ígéretesnek tűnik. A módszer hatékonyságának megítéléséhez további randomizált és kontrollált vizsgálatok szükségesek.