Az elmúlt évek nagy hipertónia-tanulmányaiban nyomon követték az újonnan kialakuló diabétesz gyakoriságát, s azt figyelték meg, hogy számos gyógyszer a diabétesz incidenciáját csökkentette. A vizsgálatok egy része placebokontrollos volt, itt egyértelmű, hogy a megfigyelt hatás az aktív ágon alkalmazott gyógyszer előnyeként könyvelhető el. Több vizsgálat azonban összehasonlító elemzést alkalmazott, ez esetben viszont nehéz megítélni, hogy a tapasztalt hatás az aktív ágon alkalmazott gyógyszer előnyös, vagy az összehasonlító ágon szereplő gyógyszer hátrányos tulajdonságával áll-e összefüggésben. Az antihipertenzív szerek diabétesz incidenciát csökkentő hatása terén - az eddigi vizsgálatok alapján - kiemelkednek az ACE-gátlók és az angiotenzin-receptor-blokkolók (ARB-k). Ez utóbbi hatástani csoportban a telmisartan újonnan megismert PPAR gamma parciális agonista hatása rendkívül bíztatónak tűnik. A merészebb kutatók a telmisartant igen ígéretes "kardiometabolikus sartan "-nak nevezik, utalva arra, hogy ez a szer minden bizonnyal előnyösen befolyásolja a hipertóniában szenvedők kardiális szövődményeit és metabolikus paramétereit is.