Előző tanulmányunkban (Kulcsár, 2004) a szomatizációs tüneteket fenntartó mechanizmusokkal foglalkoztunk. Láttuk, hogy a korábban súlyos stresszhatásoknak kitett, traumatizált szervezet két mechanizmus, az averzív fájdalom/félelem-kondicionálás és az idofüggő szenzitizáció közvetítésével őrzi a trauma nyomát. A kondicionálással kapcsolatban egyrészt az ingergeneralizáció jelenségére utaltunk, amely által az ingerek egyre szélesebb köre váltja ki a kóros stresszválaszt (vagyis a testi tünetet), másrészt jeleztük, hogy a félelem/fájdalom kondicionálása a központi idegrendszerben irreverzibilis nyomot hagy, nem ?oltódik ki?; az inger?válasz kapcsolat gátlás alatt tartható, de nem törölhető (LeDoux, 1995).