A munka célja a szénhidrát-anyagcsere vizsgálata volt serdülőkorú elhízott gyermekekben. A szerzők a vizsgálatba összesen 50 elhízott serdülőkorú gyermeket, 28 lányt és 22 fiút, vontak be. Életkoruk 15,5š1,0 év, testtömeg-indexük (BMI) 31,0š3,5 kg/m2 volt. Minden vizsgált gyermek a Tanner-féle 3-5 serdülési fokozatba (T3, T4, T5) tartozott. Mérték az éhomi vércukorértéket (ÉVC) és az inzulinkoncentrációt (Ins), valamint az inzulinrezisztencia és a béta-sejt-funkció megítélésére HOMA-IR- (insulin resistance) és HOMA-BCF- (beta cell function) számítást végeztek. A vizsgáltak ÉVC-értékei a normális tartományban voltak, emelkedett ÉVC (impaired fasting glucose - IFG) nem volt. Ezzel szemben az Ins-értékek az esetek 80%-ában meghaladták a normális határértéket. A HOMA-IR-értékek is 80%-ban, a HOMA-BCF-értékek pedig 90%-ban bizonyultak emelkedettnek. Az Ins, a HOMA-IR és a HOMA-BCF eredményében és a kóros értékek megoszlásában nem szerinti különbség nem volt kimutatható. A pubertás stádiumai szerint viszont a HOMA-IR-értékekben szignifikáns különbség adódott (ANOVA: p<0,05), a kóros értékek gyakorisága a pubertásfokozatok szerint nem különbözött. A testsúly és az Ins, a BMI és az Ins, továbbá a testsúly és a HOMA-IR, a BMI és a HOMA-IR, valamint a testsúly és a HOMA-BCF, a BMI és a HOMA-BCF között szignifikáns pozitív összefüggés volt kimutatható. Az elhízott serdülőkben a normális ÉVC-értékek mellett észlelt inzulinrezisztencia és hyperinsulinaemia alapvetően az elhízás következménye lehet, a kialakulásukhoz azonban a pubertást jellemző átmeneti hyperinsulinaemia és inzulinrezisztencia is hozzájárulhat.