Bevezetés: A nyelőcső laphámsejtes papillomái ritkán fordulnak elő. Az elváltozás patogenezise és biológiai viselkedése nem teljesen tisztázott. Célkitűzések: A szerzők célja, hogy az endoszkópos laboratóriumukban észlelt nyelőcső-papillomák klinikai és patológiai jelentőségét ismertessék. Módszer: Az endoszkópos vizsgálatok flexibilis endoszkóppal történtek. Szövettani vizsgálat céljából a nyelőcsőben lév elváltozásokat biopsziás fogóval eltávolították, a nagyobb képletet endoszkópos mucosectomiával vették ki. A nagyobb elváltozás szerkezetének és környezetéhez való viszonyának megítélése végett endoszkópos ultraszonográfia is történt. A szövettani vizsgálatot formalinnal fixált, paraffinba ágyazott és hematoxilin-eozinnal festett metszeteken végezték. A HPV kimutatása polimeráz láncreakcióval (PCR) történt. Eredmények: A 35 év alatt 59056 felső pánendoszkópos vizsgálat történt. 155 betegben - a betegek 0,26%-ában - észleltek 172 laphámsejtes papillomát. A betegek közül 85 nő, 70 pedig férfi volt. A papillomák nagy többsége szoliter (142 beteg), kisebb részük multiplex (13 beteg) elváltozás volt. A papillomák legtöbbször sessilis elváltozások voltak, melyek leggyakrabban a nyelőcső intrathoracalis szakaszának középső és felső részén helyezkedtek el. Az endoszkópos morfológiai jelek alapján is valószínusíthető a papilloma lehetősége, amelyet szövettani vizsgálattal kell megerősíteni. A nyelőcső papillomái legtöbbször endoszkópos biopsziás fogóval eltávolíthatók, mert az elváltozások a legtöbb esetben néhány mm nagyságúak voltak. Nagyobb papilloma endoszkópos mucosectomiával vehető ki. A papillomák és carcinomák egymásba való átalakulását vizsgálva, nem találtak olyan papillomát, ami közvetlenül carcinomába ment volna át. Az 155 papillomás beteg között kettő nyelőcsövében találtak szinkron előforduló laphámrákot. A betegek kontrollvizsgálata során recidívát egy betegben észleltek. Humán papillomavírus előfordulási gyakorisága nyelőcső-papillomák-ban: 26 nyelőcső-papilloma közül 12 esetben (46,2%) tudták PCR-technikával HPV jelenlétét kimutatni. Ezek, 3 kivételével, mind daganatos transzformáció szempontjából magas rizikójú vírusok voltak. Következtetések: A nyelőcső laphámsejtes papillomái benignus tumorok, ritkán fordulnak elő. A papilloma etiológiája nem a hiatushernia, vagy a refluxoesophagitis. A papillomák refluxoesophagitises eredete ellen szól a kétféle elváltozás lokalizációjának eltérése is, mert a papillomák leggyakrabban a nyelőcső intrathoracalis középső és felső szakaszán, a reflux oesophagitis pedig az alsó szakaszán helyezkedett el. Jelenleg már általánosan elfogadott, hogy a többrétegű laphámmal fedett nyálkahártyák papillomái HPV eredetűek. A papillomák és laphámrákok azonos lokalizációja a nyelőcsőben arra utalnak, hogy a kétféle elváltozásnak lehet közös etiológiája (HPV-fertőzés), illetve ritkán előfordulhat, hogy papilloma carcinomába megy át. A nyelőcső-papilloma ritka elváltozás, amelynek ismerete részben laphámrák - különösen verrucosus carcinoma - elkülönítése szempontjából fontos, részben jelzi a nyelőcső HPV-fertőzöttségét, illetve a HPV-pozitív esetekben rákmegelőző állapotnak is tekinthetők. Mindezek miatt fontos, hogy a papillomát az endoszkópos vizsgálattal foglalkozó felismerje, eltávolítsa azt, valamint legyen tisztában esetleges rákmegelőző szerepével.