Az emberi szervezetben a szénhidrát anyagcsere egyensúlya számos hormon és hormonszerű anyag Jól összehangolt, komplex hatásának eredője. A fő szabályozó hormon az inzulin (rajta kívül még az IGF-1 rendelkezik vércukor-csökkentő hatással, a hipofízis és mellékvese hormonok vércukor-emelő hatásúak). A jól szabályozott hatás eredményeként egészséges személyeken az éhomi vércukorszint szűk határok, 3,5-5,0 mmol/l között mozog, és étkezés után sem emelkedik 7,0-7,5 mmol/l fellé. A szoros vércukor kontrollt a szervezet az inzulin szekréciójának a vércukorszint emelkedésére vagy csökkenésére azonnal reagáló, ún. "minute-to-minute" változásával éri el. Ezt a finom szabályozást semmiféle inzulin adagoló, vagy egyéb antidiabetikus terápiával nem tudjuk utánozni. Tisztában kell tehát lennünk azzal, hogy amikor a cukorbetegek "normoglikémiás" beállításáról beszélünk, akkor azt csak megközelíteni tudjuk (valójában tehát ún. közel-normoglikémiás beállításról beszélhetünk). Az alábbiakban e különbségtől eltekintünk, és a dolgozatban a "normoglikémiás" kifejezést használjuk az elérendő jó beállítás megjelölésére. A jól, az elfogadhatóan és a rosszul beállított szénhidrát anyagcsere egyes laboratóriumi mutatóit az 1. táblázatban tüntettük fel.