A Raynaud-jelenség időskori sajátosságai / Csiki Zoltán [et al.]
Bibliogr.: p. 8. - Abstr. hun., eng.
In: Allergológia és Klinikai Immunológia. - ISSN 1418-2653. - 2005. 8. évf. 1. sz., p. 3-8. : ill.
A Raynaud-szindróma általában fiatal nőket érintő betegség, de előfordul, hogy a tünetek későbbi életkorban - 40 év felett - kezdődnek, ilyenkor időskori formáról beszélünk. Jelen tanulmányunkban a fiatal és időskori Raynaud-szindróma jellegzetességeit hasonlítjuk össze, 127 beteg bevonásával. Az anamnesztikus adatok felvételén kívül kapillármikroszkópiát, valamint az ujjak mikrocirkulációjának megítélésére Tc-99rn DTPA-val végzett kézperfúziós, szcintigráfiát végeztünk minden beteg esetében. Az időskori formnában szenvedő betegeink körében társult betegségként leggyakrabban a csont-ízületi degeneratív betegségek, valamint az iszkémiás szívbetegség fordult elő. Ritkábban szerepelt kísérőbetegségként definitív autoimmun betegség. A kapillármikroszkópiás eltérések spektrumát illetően nem találtunk jelentős különbséget az időskori és fiatalkori formák között. Tc-99m DTPA-val végzett kézperfúzziós vizsgálattal viszont szignifikánsan alacsonyabb ujj/tenyér arányt FPR (finger-palmz ratio) mértünk azoknál a betegeknél, akiknél a betegség fiatalkorban kezdődött. Szignifikáns pozitív korrelációt észleltünk a beteg kora, a betegség kezdetén, valamint az FPR között. De nem találtunk szignifikáns összefüggést a beteg életkora a vizsgálat időpontjában és FPR, valamint a betegség fennállásának ideje és az FPR között. Vizsgálataink alapján úgy gondoljuk, hogy a betegség lefolyásának megítélésekor az időskori, forma - eltérő sajátságainál, fogva - külön entitásként kezelendő, illetve, hogy a, betegség életkor, sajátosságaitól függetlenül a betegek vizsgálatában és követésében a funkcionális nem invazív, izotópos kézperfúziós vizsgálat ajánlható.