A polycystás ovarium szindróma (PCOS) az anovuláció okozta infertilitás leggyakoribb oka. Felismerését nehezíti, hogy a szindróma egyes klinikai tünetei (hyperandrogenismus és PCO), illetve biokémiai (hyperinsulinaemia, LH/FSH-arány) vonatkozásai önmagukban nem elegendők a betegség diagnosztizálásához. A betegcsoport azonosítása fontos, mert a PCOS aktuális tünetei és késői szövődményei a sikeres kezeléssel megelőzhetőek. A 2003-as rotterdami PCOS értekezlet ajánlása szerint a PCOS diagnózisa megalapozott, ha a felsorolt kritériumokból legalább kettő teljesül: 1. oligo-vagy amenorrhoea, 2. hyperandrogenismus és 3. ultrahangvizsgálattal polycystásnak véleményezett ovariumok. A jelen összefoglaló ezen sokarcú betegség kialakulásának elméleteit részletezi, köztük a szindróma genetikai hátterét, a fellépő neuroendokrin szekréciós zavarokat és az inzulinelválasztás károsodását. Megértésükhöz mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az egyes patofiziológiai tényezők sohasem önmagukban, hanem egymást indukálva vezetnek a PCOS tüneteinek kialakulásához.