A nappali kórház - mint új, átmeneti ellótási forma - azoknak a pácienseknek szolgáltat, akiknek hosszabb terápiás időszakra, a családi és a szociális adaptáció segítésére van szükségük. A nappali kórházba vagy a rehabilitációs osztályos kezelést követően kerül a páciens, vagy az ambulancián ót, társosztályról. Utóbbi esetben szükség van a páciens fokozatos "beszokta-tásóra", vagyis azon szocializációs folyamatra, amelyen a fekvőbeteg-részleg felől érkezők már átestek. A nappali kórházi kezelés folyamata hosszadalmas lehet, a páciens családi és szociális reintegrációját szolgálja, és általában nem lineáris irányú, inkább periodikus és trendszerűen érvényesülő. Vannak benne jobb és rosszabb, könnyebb és nehezebb periódusok. A terápiás folyamat szakaszosan fluktuálóan halad előre. E fluktuáció a páciens nappali kórházi bentléte és otthonléte között zajlik, egyre inkább az otthoni környezet normáihoz igazítottan. A személyzetnek tudnia kell elfogadóan kezelni ezt a helyzetet. Az adott helyzetben és a kellő pillanatban az önállóság érzeté-nek erősítését kell támogatni, hogy sor kerülhessen a kliens elbocsátására. A túl hosszúra nyúló kezeléssel a stáb éppen a páciens többnyire egyértelműen érez-hető függőségigényét szolgálná ki.