A kardiovaszkuláris betegségek kutatása során egyre nagyobb figyelem irányul a mikrocirkuláció szerepének pontosabb megismerésére. A hipertónia az aterotrombózis egyik ismert rizikótényezője különösen szoros összef iggést mutat a mikrocirkuláció állapotával. A hipertónia okozta célszervkárosodások kialakulásában ismert a kisérkárosodás jelentősége, de az új kutatási eredmények arra utalnak, hogy mikrocirkuláció meghatározó jelentőségű lehet a hipertónia patogenezisében is. A szív és a kapillárisok közötti hidrosztatikus nyomáscsökkenés döntő része az arteriolákban jön létre, ezek állapota alapvetően befolyásolja a perifériás rezisztencia mértékét és ezáltal a hipertónia kialakulását. Ujabb adatok szerint a kiserek funkcionális, illetve strukturális változása megelőzheti a vérnyomás emelkedését, és szerepe lehet a hipertónia kialakulásában. A hipertóniásokban kimutatott endothel-diszfunkció és kapilláris sűrűségcsökkenés kimutatható volt hipertóniás szülők még normotóniás gyermekeiben és borderline hipertóniásokban is, ami ezen elváltozások elsődleges oki szerepére utalhat. A már kialakult hipertóniában számos adat utal a fokozott kardiovaszkuláris rizikó és az emelkedett pulzusnyomás összefüggésére. Az emelkedett pulzusnyomás kialakulásában a nagyerek tulajdonságainak megváltozása mellett fokozott figyelem irányul a mikrokeringés szerepére, mint a nyomáshullám perifériás visszaverődésének meghatározójára. A hipertóniában kialakult funkcionális és strukturális kisérelváltozások terápiás befolyásolása javíthatja a hipertóniás betegek kardiovaszkuláris morbiditását és mortalitását.