A tanulmány célja a kábítószerek biológiai hatásmechanizmusának ismertetése és ezen keresztül a hozzászokás és függőség magyarázata. A kábítószerek többsége az emberi és állati szervezetben egyaránt jelen lévő receptorokon (jelfelfogó) keresztül fejtik ki hatásukat. E receptorok a szervezetekben keletkező természetes ingeranyagok (biogén amink, aminosavak, peptidek stb.) megkötésére és jeltovábbítására szolgálnak. Szabályozásuk igen finom, többlépcsős, bonyolult mechanizmusokon alapszik. A receptorokra ingerlőleg ható természetes és mesterséges anyagokat agonistáknak, e hatásokat gátlókat pedig antagonistáknak szokták nevezni. A receptorokra ható gyógyszereink többsége antagonista, ezért kevésbé okoznak hozzászokást, mint az agonista hatású gyógyszerek és a kábítószerek, melyeknél gyakori a hozzászokás, A legtöbb kábítószernél ezen kívül még testi és lelki függőség is fellép, vagyis a kábítószerélvezők ellenállhatatlan vágyat éreznek a szer fogyasztására, és amennyiben ahhoz nem tudnak Hozzáférni, súlyos megvonási tünetek lépnek fel.E tüneteknek az a magyarázatuk, Hogy a legtöbb kábítószer (ópiátok, kokain, anfetamin, nikotin stb.) különböző mechanizmusokon keresztül növelik az agy egyik ingeranyagának, a dopaminnak a szintjét az ún. örömközpontokban. A belső ingeranyagokhatása nem tartós, mert azokat a szervezet hamar le tudja bontani, ezért ezekhez általában nem alakul ki hozzászokás és függőség. A kívülről bevitt kábítószerek azonban egyrészt nem bomlanak le hasonló gyorsasággal, másrészt a szervezet jelfogói (receptorai) úgy védekeznek e természetellenes hatóanyagokkal szentben, hogy elvesztik érzékenységüket, deszenzitizálódnak a szerre. Ennek az a következménye, hogy egyre többet kell alkalmazni a szerből azonos hatás elérésére, ezt nevezik hozzászokásnak.E jelenségek molekuláris mechanizmusát részben nyár felderítették, és ezek ismerete segíti az érdeklődőket abban, hogy ne forduljanak a kábítószerek felé.