A jelenlegi orvosi gyakorlatban a heparint, illetve kis molekulasúlyú származékait alkalmazzák, ha gyorsan, rövidebb ideig kell véralvadásgátló hatást elérni és ha a hatás felfüggesztésére is gyorsan lehet szükség (profilaktikus céllal sebészeti beavatkozásoknál, töréseknél, instabil anginában stb.). Mivel azonban ezen molekulákat iv. vagy sc. kell adagolni, a hosszabb távú antikoaguláns terápiában - különösen magas rizikófaktorú betegek esetében thrombosis megelőzésére, mikor a terápia akár élethosszig tarthat - az orálisan adható véralvadásgátlók kerülnek előtérbe. A következőkben ezért a betegek mindennapjaihoz szorosabban hozzátartozó orális antikoagulánsok és gyógynövények együttes szedésekor megnyilvánuló kölcsönhatásokat mutatjuk be.