Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az elmúlt három évtizedben a nyelőcső adenocarcinoma incidenciájának drámai emelkedését tapasztalták. Ez az érték egyes régiókban már felülnitilja a nyelőcső laphámrák incidenciaját is. A Barrett-oesophagus a nyelőcső adenocarcinoma rakniegelőző állapota, a malignus átalakulás a metaplasia-dysplasia-adenocarcionoma szekvenciának nevezett folyamat során megy végbe. Barrett-n-etaplasia a GERDbetegek mintegy 10%-ában alakul ki. A Barrett-metapiasiás betegeknek azonban csupán kis hányadában alakul ki ténylegesen a daganat. A hangsúly a rák korai, még gyógyítható stádiumainak felismerésén van, a már kialakult daganat túlélési mutatói rosszak. A betegség különböző stádiumainak optimális kezelése továbbra is vita tárgyát képezi, egyre ink,,bb kezd kirajzolódni a lokális endoszkópos technikák tényleges értéke. A betegkövetési módszerek ugyan jobb hilelest biztosítanak a követett betegnek, a nyelőcső adenocarcinoma mortalitásának csökkentésére azonban alkalmatlanok. A megoldást egy olyan biomarker megtalálása jelentené, amely kijelölné azt a populációt a betegeken belül, akiknek tényleges esélyük van adeonocarcinoma kialakulására.