Régóta ismert, hogy a pszichiátriai betegek, és elsősorban a depressziós páciensek kardiovaszkuláris morbiditása és mortalitása kifejezetten emelkedett. Ennek oka - többek között - abban rejlik, hogy ezen pszichiátriai betegségekben az iszkémiás szívbetegség több rizikófaktora (hipertónia, diabetes mellitus, dohányzás, stb.) halmozottan, illetve gyakrabban fordul elő. Újabb vizsgálatok szerint depressziós epizód alatt fokozott a trombóziskészség, romlik az endothelfunkció és kifejezetten emelkedett szimpato-adrenális aktivitás is igazolható. Talán az utóbbi eredmények magyarázzák, hogy hosszú távú követéses vizsgálatok eredményei szerint a depressziós betegek kb. kétszeres kardiovaszkuláris mortalitása akkor is kimutatható, ha az egyéb rizikófaktorokat (vérnyomás, dohányzás, stb.) korrigó ják. Újabb, de még megerősítésre váró eredmények szerint a depresszió eredményes akut és hosszú távú kezelése nemcsak a szuicid, hanem a kardiovaszkuláris halálozást is csökkenti.