A szerző vizsgálatainak végső célkitűzése a chronikus suppuratív cholesteatomás és nem cholesteatomás otitis media miatt károsodott hallócsont-maradványok pathologiájának tanulmányozása, továbbá tympanoplasticai műtétek alkalmával interpositumként replantált autológ hallócsontokban végbemenő szöveti változások megfigyelése volt. A kóros elváltozások észlelése és megfigyelése szükségessé tette az egészséges hallócsontok szöveti állapotával történő összehasonlítást. Jelen dolgozat az egészséges hallócsontok szövettani tanulmányozásával szerzett tapasztalatokról szól. A szerző 100 egészséges emberi hallócsontláncolatot (kalapácsot, üllőt és kengyelt) dolgozott fel szövettanilag. A hallócsontok többnyire balesetben elhunytak tetemeinek egészséges dobüregeiből kerültek kiemelésre a halál beálltát követő 24 órán belül. A legfiatalabb hallócsont-láncolat újszülöttből, a legidősebb 83 éves korú ember teteméből származott. A hallócsontok decalcinálást követően szövettani beágyazásra kerültek és azokból sorozatmetszetek készültek. A metszetek 8 mikron vastagságúak voltak, és közülük minden tizediket (a stapesek feldolgozásánál minden harmadikat) őrizte meg a szerző és ezeken megvizsgálta az osteocytákat, az érrendszert és a velőüregek állapotát. Egy-egy metszet a hallócsont 80 mikronnyi rétegvastagságát reprezentálta. (Stapes esetében 24 mikront.) Tekintettel arra, hogy mind az incustest, mind a kalapácsfej vastagsága 2,2-2,5 mm, egyegy hallócsontból 35-40 metszet képezte a vizsgálatotok anyagát. A metszési sík a stapesnél a superstructura síkjával esett egybe, a kalapácsnál annak hossztengelyével, a dobhártya állására merőleges volt, az incusnál pedig a csont legnagyobb vetületével volt azonos. A közleményben a szerző részletezi megfigyeléseit, melyeknek végső összegzése, hogy mindhárom hallócsontban a szöveti szerkezet, a velőüregek, az érrendszer, az osteocyta-telítettség az élet folyamán állandó átalakulásban van.