A családorvosi kezelés és a kórházi kivizsgálás, ápolás két alapvetően fontos tényezője betegeink gyógyításának. A kettő viszonyának, kapcsolatrendszerének javítása jelentős színvonal-emelkedést jelentene megtépázott egészségügyi ellátó rendszerünkben - méghozzá külön forrásbevonás nélkül. A családorvos felelős a páciens hosszú távú egészségmegőrzéséért, tevékenységének egyre nagyobb részét fogja képezni a szűrés, a prevenció, illetve a felismert betegségek gondozása (1). A kórháznak viszont az a feladata, hogy adott betegségéből minél gyorsabban és minél eredményesebben - ha lehet - meggyógyítsa, illetve állapotában a lehető legnagyobb javulást idézze elő.