A Parkinson-kór a leggyakoribb degeneratív idegrendszeri betegségek egyike. A következő évtizedekben - amerikai felmérések alapján - várhatóan a többszörösére nő a betegek száma. A betegség klinikai diagnózisa a motoros tünetek - bradykinesis, rigor, tremor, tartási instabilitás - kombinációján alapul. A biztos Parkinson-kór diagnózisa csak szövettanilag igazolt esetekben állítható fel. Egyre nagyobb jelentősége van a Parkinson-kór (ismeretlen eredetű idiopathiás betegség) és a Parkinson-syndromák elkülönítésének. Ez nemcsak a terápiát, hanem a betegek életkilátását is érinti. A minél előbbi, pontos diagnózis felállításában növekvő szerepet kapnak a funkcionális képalkotó vizsgálatok. A kézirat leadását követően, 2004 tavaszán jelent meg a legújabb terápiás ajánlás, ami a korábbihoz hasonlóan a dopaminagonisták, mint első választandó szer, és a COMT gátlók adását a levodopa kezelés kezdetétől hangsúlyozza.