Bevezetés: A szerzők célja, a Magyarországon 1996 óta az egészségügyi ellátórendszer részét képező otthoni szakápolási rendszer eredményességének vizsgálata olyan objektív mutatók felhasználásával, mint a hozzáférés és az igénybevétel területi egyenetlenségeire vonatkozó kistérségi adatok. Adatok és módszerek: Az elemzés alapját az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (továbbiakban OEP) finanszírozási és teljesítmény adatai jelentették. A vizsgálathoz az 1998-2002. közötti időszak adatai kerültek felhasználásra úgy, hogy a vizsgálat során az otthoni szakápolás hozzáférési mutatóit (virtuális lefedettség) vetettük össze a tényleges igénybevétel mutatóival (funkcionális lefedettség) országos szinten és megyei bontásokkal valamint elemeztük az otthoni szakápolás tényleges igénybevételi mutatóit a dél-dunántúli térség három megyéjében (Baranya, Somogy, Tolna). Eredmények: Az otthoni szakápolás lakosságszám alapján számított hozzáférési mutatója a 2002. év végére 95,1%-ot ért el, azonban a funkcionális lefedettség - mint tényleges igénybevétel - jóval alacsonyabb, 84,1%-os értéket mutatott. A mutatókat a dél-dunántúli térség megyéin belül részletesen is vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy elsősorban a nagyvárosokban és a közvetlen környezetükben elhelyezkedő településeken vehető igénybe ténylegesen az otthoni szakápolás. Következtetés: A funkcionális lefedettség, mint az igénybevétel mutatója mind országosan, mind a dél-dunántúli térség vonatkozásában jelentősen elmarad a virtuális lefedettség (hozzáférés) mutatóitól, aminek következtében az otthoni szakápolás igénybevételi lehetősége a lakosság jelentős része számára nem biztosított a gyakorlatban.