Szerzők 1996-2002 között 25 városban és 79 községben végzett, összesen több mint 18 000 gyermekre kiterjedő környezet-epidemiológiai vizsgálataik eredményei közül a lakóbelsőtéri környezet és a gyermekek légzőrendszeri (bronchitiszes és asztmás) tüneteinek gyakorisága közötti összefüggéseket ismertetik. A szülők által kitöltött kérdőívek alapján, krónikus bronchitiszes tüneteket a gyermekek 6,5-20%-ánál, asztmás tüneteket 10-1%-oknál találtak. A krónikus légzőszervi tünetek szignifikáns kockázati tényezői között a pozitív szülői anamnézis és a hátrányos gazdasági- társadalmi helyzet mellett több olyan lakókörnyezeti elemet is találtak, amelynek kiküszöbölése vagy csökkentése megfelelő prevenciós eszköz lehet. A dohányfüst és a penész kockázati szerepét mind a bronchitiszes, mind az asztmás tünetek fennállásában valamennyi vizsgálat eredménye meggyőzően bizonyította. A lakások zsúfoltsága különösen a bronchitiszes tünetek gyakoriságával mutatott szignifikáns összefüggést, de többnyire az asztmás tünetek kockázatát is megnövelte. A műanyag padlóburkolatú szobában lakó gyermekek körében több vizsgálat is szignifikánsan magasabb asztmás tünet gyakoriságot mutatott. A bronchitiszes tünetek gyakorisága szignifikánsan gyakoribb volta háztartási gázkészülékek fokozott használata következtében magas nitrogén-dioxid koncentrációjú lakásokban élő gyermekek körében, mint a tisztább levegőjű lakásokban élők között. Szignifikáns összefüggést találtak a különböző festékekből, lakkokból és ragasztó anyagokból felszabaduló xilolnak a gyermekszobákban mért koncentrációja és a gyermekek bronchitiszes tünetei illetve az orrkenetükben talált eozinofil-sejt tartalom között is. A fenti kutatási eredményekből levont következtetések alapul szolgáltak - és szolgálnak a továbbiakban is - a környezetegészségügyi követelmények megfogalmazásához, a különféle jogszabályok kidolgozásához, valamint a szakemberek és a lakosság tájékoztatását szolgáló kiadványok készítéséhez.