A diuretikumok az utóbbi évtizedekben széles körben elterjedtek mind a hypertonia, mind a szívelégtelenség és a vesebetegségek terápiájában. A hypertonia kezelésében elsősorban a thiazid típusú diuretikumokat alkalmazzuk. A szerzők a diuretikumok számos kedvező hatását nem vitatva a mellékhatásokról készítettek irodalmi összefoglalót. Vitathatatlanul a terápia meghatározó részei, azonban tartós alkalmazásukkor hosszú távon számolni kell metabolikus és vazoregulációs mellékhatásokkal. A diuretikumok által okozott volumencsökkenés és elektroliteltérések jelentősége nagy. A jól ismert hypokalaemia rendszerint hypomagnesaemiával társul. Gyakran hyponatraemia is kialakulhat, melyért elsősorban a thiazid diuretikumok a felelősek. Befolyásolják a sav-bázis egyensúlyt is, metabolikus alkalosis alakulhat ki. Jól ismertek a nagy adagú thiazid diuretikumok szénhidrát- és lipidanyagcserét kedvezőtlenül befolyásoló mellékhatásai, melyek indirekt úton, hosszú távon akár a cardiovascularis rizikót is növelhetik. Egyre több adat bizonyítja, hogy az újonnan kialakuló diabetesek száma magasabb thiazid alkalmazásakor, mint ACE-gátló vagy ARB terápia esetén. Fenti gyakoribb mellékhatások mellett fontos az erektilis diszfunkció és a fokozott vesekőképződés. A húgysavszint emelése köszvényes rohamokat provokálhat. Ritkán idiosyncrasia jelenségével és fotoszenzitivitással is számolnunk kell.