A szerző az idősekre vonatkozó statisztikai adatok alapján arra következtet, hogy igen sok idős ember szorul rehabilitációs, illetve fizioterápiás kezelésre. Ismerteti a gyógytornász - nemzetközi nevén fizioterapeuta - tevékenységégi körét, mellyel a családorvos fő munkatársa lehet betegeinek orvosi rehabilitációjában. Rámutat, hogy a rehabilitációs célok megvalósítása nem választható el a megeelőzéstől és a gyógyítástól. Az idősek egyes betegségeinek fizioterápiás kezelésénél azokat a kezelési elveket kell kővetni, amelyeket egyébként is figyelemibe kell venni. A különbség csak az, hogy az időseknél több betegség lehet jelen egyszerre, ezért azt a módszert és olyan terhelési szintet kell választanunk, amely egyik betegség szempontjából sem kontraindikált. A gyógytorna, az életkor fiziológiai adottságainak megfelelő mozgás fontos része az idősödő korosztály egészségmegőrzésének is.