Ahhoz, hogy szívműtétet követően a páciensek minél előbb visszanyerjék fizikai aktivitásukat és a társadalom teljes értékű tagjaivá váljanak, egy didaktikusan megtervezett egyénre szabott rehabilitációs programra van szükség. A vizsgálat célja: A szerzők célja, hogy prospektív vizsgálatukkal felmérjék a koronária-bypass műtéten átesett betegek terhelhetőségét a korai posztoperatív szakban (műtétet követő 2-14. nap). Két betegcsoportot vontak be az adatgyűjtésbe: az extrakorporális keringés védelmében (EC, n=33) valamint a dobogó szíven végzett (OPCAB, n=32) koronária-revaszkularizációs szívműtéten átesett betegeket. Vizsgálati módszerek és minta: A terhelhetőség felmérésére a kardiorespiratórikus állóképességi tréninget, a járási-és lépcső tesztet használták. Vizsgálták egyrészt, hogy a két csoport terhelhetősége között van-e különbség, másrészt, hogy milyen pre-és perioperatív paraméterek befolyásolják a korai mobilizációt. Az adatok feldolgozása SPSS statisztikai programcsomag felhasználásával történt. A két csoport közötti eltérések kimutatására folytonos változók esetén kétmintás t-próbát, a nem folytonos változóknál c2 próbát alkalmaztak. Annak felmérésére pedig, hogy milyen perioperatív tényezők befolyásolják a terheléses tesztek teljesítését, logisztikus regressziót használtak. Eredmények: A két csoport terhelhetősége között eltérés nem mutatkozott. A perioperatív paraméterek közül a terhelhetőséget a kor és a perioperatív miokardiális infarktus befolyásolták. A páciensek életkora mindhárom teszt esetében meghatározónak bizonyult (tréning: p=0,0259, járási-teszt: p=0,0046, lépcső-teszt: p= 0,0018), míg a perioperatív myocardiális infarctus a járási (p=0,0047) és a lépcső (p= 0,0161) teszt esetében hátráltatta a teljesítést. Következtetések: A vizsgált betegek már az első posztoperatív hét végére jobban teljesítettek, mint a műtét előtt. A terhelhetőségüket elsődlegesen nem a műtét típusa, hanem a műtét során elszenvedett szövődmények és az életkoruk befolyásolták.