A vizsgálat célja: 1.) az ápolószemélyzet hajléktalanokkal szembeni attitűdjének felmérése az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel összefüggésben; 2.) speciálisan az egészségügyi személyzet hajléktalanokkal szembeni attitűdjét mérő skála kifejlesztése, amely magába foglalja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést is. Minta és módszerek: A vizsgálat a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán tanuló 181 diplomás ápoló és 39 mentőtiszt hallgató beválasztásával készült. A vizsgálathoz a szerzők által készített 58 kérdésből álló, önkitöltős kérdőívet használtunk. Eredmények: A válaszadók attitűdje kismértékben, de kedvező volt. A mentőtisztek és férfiak kedvezőtlenebbül álltak a hajléktalanok ellátásához. A többség a hajléktalanságot inkább szociális problémának tekintette. Sokan tagadnák meg hajléktalan személy ellátását és zárkóznának el jogaik egészségügyön belüli képviseletétől. A kérdőív megbízhatóságával szemben annak validitását nem sikerült egyértelműen alátámasztani. Következtetések: Az elemzések során felmerültek olyan etikai problémák, amelyek további vizsgálatot érdemelnének. Javasolható, hogy a kérdőív validitásának megalapozására további méréseket végezzünk annak lerövidített változatával.