Az egészségügy egyik kulcsfontosságú területén, az ápolásban az emberi erőforrás tervezés egyensúlyban tartása napjainkra szinte lehetetlené vált a szakdolgozói létszámhiány miatt. A körülbelül 30%-os ápoló hiányt súlyosbítja, hogy a motivációs rendszer elégtelensége miatt nem várható nagy számú ápoló munkaerő megjelenése a rendszerben, a külső befolyásoló tényezők pedig tovább nehezítik a jelenlegi helyzetet. Szakdolgozatom témájának feldolgozásával célom, hogy az egészségpolitikáért felelősök figyelmét ezúton is felhívjam az ápolói létszámhiány kritikus helyzetére. Hiszem, hogy van lehetőség a megoldásra, különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a hosszú távú megoldás nem csak gazdasági kérdés.