Célkitűzés: A cukorbetegek körében tapasztalható tájékozatlanság és motivációhiány okainak vizsgálata a betegségükkel kapcsolatban. Módszerek és minta: önkitöltős, 95%-ban zárt kérdéseket tartalmazó kérdőíves felmérés a cukorbetegek (n=124), illetve az egészségügyi dolgozók (n=86) között. Az eredmények értékelése a megfigyelés tükrében. Eredmények: A vizsgálatba bevont betegek cukorbetegséggel kapcsolatos ismeretei elégtelenek, ellentmondásosak. A válaszadók nagy százalékánál a betegség felismerése óta minimális életmódbeli változások történtek. A szakdolgozók többsége napi kapcsolatban áll a cukorbetegekkel, betegoktatást ugyanakkor csak kevesen folytatnak. A felmérésből az is kiderült, hogy az ápolók éppúgy információhiánnyal rendelkeznek a cukorbetegség korszerű kezelésével és nézeteivel kapcsolatban, mint a betegek. Következtetések: A cukorbetegek hatékony oktatása érdekében szemléletváltozásra van szükség mind a betegek, mind az ellátó személyzet, sőt a társadalom részéről is. Rendkívül fontos a dolgozók minél szélesebb körű tudása, amelynek segítségével átadja ismereteit a beteg embernek. Ezen tudás birtokában az egyén képes lesz együtt élni betegségével és emberhez méltó aktív életet tud élni.