Vizsgálat célja: A Debreceni Szívsebészeti Klinikán az elmúlt években rohamosan emelkedett a szívműtétre kerülő idős betegek száma. Vizsgálatunk során szeretnénk választ kapni arra, hogy az idős betegek műtét utáni lábadozása különbözik-e a fiatalabb korosztályétól. Módszerek és minta: 1999. szeptember 1. és december 15. között 50 egymást követő 70 évnél idősebb beteget (átlagéletkor 73,8 év), és ugyanezen időszak alatt 50 véletlenszerűen kiválasztott 70 évnél fiatalabb beteget (átlagéletkor 55,3 év) vizsgáltunk meg. Munkánk során összehasonlítottuk a két betegcsoport kórelőzményi adatait, az elvégzett műtéti beavatkozásokat, az aorta lefogási és perfúziós időt, valamint mindkét csoportnál feljegyeztük a lényegesebb szövődményeket. Vizsgáltuk mindkét csoportnál a lélegeztetési időt, az intenzív osztályon töltött időt, és a kórházi ápolási napok számát. Eredmények: Mindkét csoportban a koszorúér bypass volt a leggyakoribb beavatkozás. A műtéti beavatkozások súlyossága és időtartama között lényeges különbség nem volt a két csoport között. A kórházi mortalitás az idős betegeknél 6%, a fiatalabbaknál 2% volt. A lélegeztetési idő a 70 év feletti betegeknél átlagosan 50%-kal hosszabb volt, mint a fiatalabb betegek esetében. Ritmuszavarok másfélszer, neurológiai komplikációk háromszor, vérzéses szövődmények két és félszer, vesefunkció csökkenés pedig kilencszer gyakrabban fordult elő az idős betegek között. A gyakrabban előforduló szövődmények miatt az intenzív osztályon töltött idő több mint kétszer, a kórházi ápolási idő pedig mintegy 30%-kal volt hosszabb, mint a fiatalabb betegek esetében. Következtetés: Az időskor önmagában nem lehet akadálya annak, hogy egy fokozott veszéllyel járó szívműtétet végezzenek a betegen, ha az javítja az egyén egészségi állapotát, illetve megakadályozza annak további romlását. Az egészségügynek azonban fel kell készülni a növekvő számú idős betegek ellátása során fellépő speciális igények ellátására.