Célkitűzés: annak meghatározása, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény hatálybalépésével mennyire nyertek teret a betegjogok a beteg-felvilágosítás területén. Módszerek és minta: trianguláció; önkitöltős, 95%-ban zárt és 5%-ban nyitott kérdéseket tartalmazó kérdőíves adatfelmérés betegek (n=203) és egészségügyi dolgozók (n=164) között; az eredmények értékelése interjúk és megfigyelés tükrében. Eredmények: a betegek 13,3%-a nem hallott a betegjogokról, 55,6% a médiák valamelyikéből szerzett róluk tudomást. A szakdolgozók szerint a betegek 84,1%-a közepesen vagy annál kisebb mértékben tájékozott jogait illetően. A betegek 88,2%-át világosították fel szóban, 1%-át írásban, 9,9%-át pedig szóban és írásban. Felvilágosításban hiányosságokat a betegek és a szakdolgozók az alternatív gyógymódok ismertetésében találtak. Következtetések: az emberi jogok hatékonyabb érvényesülése érdekében szemléletváltozásra van szükség. A betegjogokhoz hozzátartozik a tudás, az egyén helyzetének, lehetőségeinek ismerete, mert csakis e tudás birtokában választhat a beteg ember a kezelések fajtái, az alternatív kezelés, vagy a kezelés visszautasítása között.