Kazay Endre, a "legnagyobb magyar gyógyszerész" az "utolsó polihisztor" 1876. november 10-én született a Szatmár vármegyei Nagybányán. A gimnáziumot elvégezve 1894. augusztus 20-án gyakornokként Ember Elek nagybányai gyógyszertárában kezdett el dolgozni, majd Szilágysomlyón, Marosludason, Debrecenben és Nagybányán töltött be gyógyszerészsegédi pozíciót. A tirocinális vizsgát 1897. október 29-én tette le a Kolozsvári Egyetemen, 1901-ben iratkozott be a budapesti tudományegyetemre. 1903-ban vette át az ógyallai gyógyszertárat, majd Nagyszalontán, később a Reanal jogelődjénél helyezkedett el. Ezután dolgozott a Bihar megyei Vaskohon, majd 1918ban vásárolta meg a vértesacsai Magyar Koronához címzett gyógyszertárat, ahol 1023. április 22-én, 46 évesen bekövetkezett haláláig működött. Munkássága azonban elsősorban tudományos és publikációs tevékenysége alapján kiemelkedő. Húszévesen (!) írta meg négykötetes "Gyógyszerészi Lexicon" c. művét, számos közleményt, tanulmányt jelentetett meg, Foglalkozott kémiával, csillagászattal, meteorológiával, zeneesztétikával, irodalommal, címertannal, antropológiával, geológiával, pirotechnikával, refraktométert és polarimétert szerkesztett - egyszóval polihisztor volt.