Bevezetés: A SARS-CoV-2-fertőzés a súlyossági fokától függően gyulladásos és képalkotó elváltozásokat okoz. Célkitűzés: Vajon a gyulladásos paraméterek profiljának változása összefüggésbe hozható-e a mellkasi képalkotásban megfigyelt változások súlyosságával? A tanulmány célja a különböző gyulladásos biomarkerek profiljának értékelése (széles körben elérhetők és rutinszerűen vizsgáltak COVID-19-betegekben), valamint annak megállapítása, hogy azok szintjének és aktivitásának változása a felvételkor és az elbocsátáskor összefügg-e a tüdőben megfigyelt érintettséggel, amelyet komputertomográfia (CT) segítségével határoztunk meg. Módszerek: Retrospektív megfigyeléses tanulmányunkban mellkas-CT-t, illetve vérvizsgálatokat végeztünk a kórházi felvételkor és a távozáskor. A páciensek követése és kezelése a nemzeti és nemzetközi irányelvek szerint történt. Eredmények: A szérum gyulladásos markerek profilja (az értékek a felvételkor és az elbocsátáskor, illetve a kórházi tartózkodás alatti változások) pozitív korrelációt mutat a tüdőérintettséggel, amit a mellkas-CT súlyossági pontszáma alapján értékeltünk. A gyulladásos szérummarkerek felvételkor tapasztalt fokozott aktivitása alig változott a kórházi tartózkodás alatt, súlyos COVID-19-betegséget és jelentős tüdőérintettséget jeleztek. Bár statisztikailag szignifikáns különbségeket találtunk a C-reaktív protein, a fibrinogén, a vörösvértest-süllyedési sebesség, a laktátdehidrogenáz és a neutrophil-lymphocyta arány értékeiben, a C-reaktív protein látszik a legmegbízhatóbb paraméternek a tüdő érintettségének megítélésében. Következtetés: A szérum gyulladásos markerek változása a kórházi tartózkodás során gyenge-mérsékelt negatív korrelációt mutatott a tüdő érintettségének súlyosságával.  Kulcsszavak: COVID-19, gyulladásos markerek, tüdőérintettség