Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=160591
MOB:2023/3
Szerzők:Kádár Bettina Kata; Pribék Ildikó Katalin; Gajdics Janka; Szemelyácz János; Andó Bálint; Lázár Bence András
Tárgyszavak:ALKOHOLIZMUS; ALKOHOL LESZOKTATÓK; DELIRIUM; TÚLÉLÉS
Folyóirat:Orvosi Hetilap - 2023. 164. évf. 38. sz.
[https://akjournals.com/view/journals/650/650-overview.xml ]


  Az alkoholmegvonásos szindróma ellátása: új perspektívák / Kádár Bettina Kata [et al.]
  Bibliogr.: p. 1495-1496. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2023.32847
  In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2023. 164. évf. 38. sz., p. 1487-1496. : ill.


Az alkoholhasználati zavar egyik legjelentősebb szövődménye az alkoholmegvonásos szindróma, amely olyan összetett neuropszichiátriai kórkép, melynek kezelése hazánkban elsősorban nem szakspecifikus, másodsorban pszichiátriai/addiktológiai fekvő- és járóbeteg-ellátási keretek között zajlik. Az alkoholmegvonásos szindróma egyrészről az alkoholhasználatzavar súlyosságának egyik legfontosabb jelzője, másrészről olyan súlyos klinikai állapotok kialakulásához vezethet, mint a megvonásos konvulzív rosszullét és a delirium tremens, melyeknek igen jelentős a mortalitásuk. Ily módon az alkoholmegvonásos szindróma korai felismerése, megfelelő nyomon követése és az optimális terápia megválasztása elengedhetetlen. A jelen összefoglaló közlemény alapvető célját az elmúlt két évtized idevonatkozó szakirodalmi adatainak áttekintése és egy korszerű, egységes diagnosztikus és terápiás séma kialakítása képezte. Az alkoholmegvonásos szindróma tüneteinek felismerésében és nyomon követésében kiemelten fontos az Alkohol Megvonási Skála alkalmazása, míg rizikóbecslésében a Prediction of Alcohol Withdrawal Severity Scale mérőeszköz javasolt. A gyógyszeres terápia alapját a benzodiazepinek képezik. A vizsgálatok többsége a diazepámot, a klórdiazepoxidot, a lorezapámot és az oxazepámot részesíti előnyben eltérő indikációval. Az elmúlt években ugyanakkor felmerült a nem benzodiazepin típusú terápia jelentősége is. A nem benzodiazepin típusú farmakonok esetén a propofol, a fenobarbitál, az antiepileptikumok közül a karbamazepin és az oxkarbamazepin, míg az alfa-2-adrenergreceptoragonista szerek közül a klonidin és a dexmedetomidin hatásossága emelendő ki. Továbbá megállapítható, hogy megvonásos konvulzív rosszullét és delirium tremens esetében is a benzodiazepin-terápia hatásossága az elsődleges. A jelen összefoglaló közleményben az elmúlt két évtized szakirodalmi adatainak áttekintésével korszerű, egységes diagnosztikus és terápiás séma kialakítására törekedtünk , mely egyrészről elősegítheti az alkoholhasználati zavarral küzdő páciensek ellátási színvonalának növelését, továbbá lehetőséget teremt további klinikai vizsgálatok megszervezésére.  Kulcsszavak: alkoholmegvonásos szindróma, delirium tremens, megvonásos konvulzív rosszullét, tünetbecslő skálák, benzodiazepinek