A hatékony, korszerű onkológiai kezelések mellett továbbra is felmerül a túlélés további növelését segítve új prognosztikus és terápiás biomarkerek bevezetésének igénye. Korábbi restrospektív vizsgálatunk alapján a tumoros betegek diagnóziskor mért D-vitamin-szintje szignifikánsan alacsonyabb volt (p=1,34e-8), mint a kontrollpopulációban, illetve a legkedvezőtlenebb prognózissal járt az elégtelen D-vitamin-ellátottság (OR=51,33). A tumorminták D-vitamin-receptorának (vitamin D receptor, VDR) mintázatát immunhisztokémiai módszerrel vizsgáló tanulmányunkban a nem szignifikáns VDR-expresszió és a kedvezőtlen kimenetel között szignifikáns volt az összefüggés (p = 0,0061, or=14,7). Továbbá az egyes tumortípusok VDR-expressziós mértéke között szignifikáns különbséget mértünk (p<0,0001). A szakirodalom és a saját eredményeink alapján ajánljuk személyre szabott D-vitamin-szupportáció alkalmazását, valamint VDR-expresszió mint biomarker meghatározását gyermekkori tumorminták esetében.