A 19. század végén szakadás következett be egyfelől a kisebb intellektuális és viselkedési teljesítményekkel foglalatoskodó, születő kísérleti lélektan, másfelől a történeti kontextusban fellépő értékreleváns cselekedetek ún. szellemtudományi értelmezése között. A 20. század folyamán azonban termékeny együttműködések hálózata alakult ki a történelem és pszichológia között, amint ez Hugo Münsterberg, William McGuire és a szerző különböző időpontokban leírta. A legjelentősebb fejlemény az volt, hogy az empirikus szociálpszichológia - a szociális motiváció és megismerés, az attitűdök és a kognitív stílus tanulmányozása révén - fokozatosan alkalmassá vált arra, hogy elemezze a történeti aktorok - mármint egyének, csoportok, társadalmi szerveződések - fellépésének pszichológiai hátterét. A tanulmányban két kutatás példája illusztrálja, hogy a szociálpszichológia 1) képes követni a nagy történeti változások mentális hatásait (például a sztereotípia-rendszerek alakulását Kelet-Közép-Európában a kommunizmus bukása idején), illetve 2) le tudja írni a motivált gondolkodást és az ambivalens attitűdöket a társadalmi rendszerrel kapcsolatban (oly fontos időkben, mint a 2010-es Magyarországon). Mindkét úton-módon a pszichológiai kutatás merőben új típusú adatokat szolgáltat a változó idők részletező történeti elemzéséhez.  Kulcsszavak: tudománytörténet, kísérleti lélektan, szellemtudományok, a történelem és pszichológia közötti interdisziplináris együttműködés, szociálpszichológiai adatok történeti elemzése