A szívelégtelenség korunk egyik legnagyobb egészségügyi kihívását jelentő kórkép. Előfordulása a legtöbb kardiovaszkuláris betegséggel szemben az elmúlt évtizedekben növekedést mutat, az európai felnőtt lakosság körülbelül 5%-át érinti, és életkor előrehaladtával kialakulásának gyakorisága egyenesen arányosan növekszik. A már kialakult szívelégtelenség rendkívüli mértékben rontja a betegek életminőségét, és jelentős terhelést ró az egészségügyi ellátó rendszerre, nem beszélve a kórházi kezelést igénylő esetek nagy költségigényéről. Ezek alapján is látható, hogy a betegség időben történő diagnosztizálása mekkora szerepet játszik a betegek életminőségének javításában, és a betegség kezeléséhez szükséges anyagi és erőforrásbeli ráfordítások csökkentésében. A következő cikkben a szívelégtelenség korai diagnózisában, illetve a már kialakult szívelégtelenség dekompenzációs epizódjainak mielőbbi felismerésében próbálok segítséget nyújtani, és a lehetséges terápiás beavatkozásokat szeretném ismertetni.